Egészséges épületek?
Biztosan ismerős az érzés: egyes épületekben fejfájdítóan kellemetlen a "légkör", de amint kitesszük a lábunkat onnan, minden bajunk elmúlik. Más terekben pedig feltöltődünk energiával, és megnyugszunk. Ilyenkor nem csalnak az érzékeink: az épületek valóban hatással lehetnek az egészségünkre.
Az épületek, az épített terek oly sokrétű hatást fejtenek ki az érzékeny emberi szervezetre, amely "láthatatlanul" megbetegíthet, vagy hozzájárulhat testi-lelki egészségünk megőrzéséhez.
A légionárius betegség
A légionárius betegségként (legionellosis) is ismert kórt terjesztő baktériumot (a legionella pneumophila-t) 1976-ban fedezték fel az USA-ban, miután egy nagy létszámú háborús veterántalálkozó résztvevői közül - egy hotelben - addig ismeretlen okból sokan súlyosan megbetegedtek, többen pedig meg is haltak. Mint azóta kiderült, a megbetegedéseket az épület légkondicionáló rendszerében pangó vízben tenyésző baktériumok okozták, amelyek belélegzés útján a résztvevők tüdejébe jutottak.
A betegépület-szindróma
Érthető módon a kutatók érdeklődése ezután megnőtt más egészségügyi problémák iránt is, amelyeket jellemzően szintén zárt légterű, homogén légállapotú, mesterségesen fenntartott klímájú épületekben, főként egyterű irodákban tapasztaltak. Találtak is több potenciális veszélyforrást, illetve több jellegzetes tünetet, amelyektől a zárt épületekben dolgozók szenvedtek - ezek összefoglaló elnevezéseként vezették be a betegépület-szindróma (sick building syndrome)kórképét. Ha nem is okoznak komoly betegséget, a tünetek több mint kellemetlenek. A panaszok közé tartozik a fejfájás, a szédülés, a krónikus fáradtság, a csökkent koncentrációképesség, a bőrszárazság és -viszketés, a nyálkahártya-irritáció, a magas vérnyomás vagy akár az asztmás légzés. A "járványt" azonban nem kórokozó terjeszti, hanem az épület maga okozza!
Mi okozza?
A háttérben leginkább az áll, hogy az 1970-es évektől elterjedt, zárt, üveghomlokzatú épületek szellőzési rendszerei túl száraz, esetenként pedig rosszul beállított, nem egyenletes hőmérsékletű (például a lábra vagy a nyakra érkező túl hideg vagy túl erős) légáramlattal dolgoznak. A "túl jól záró" vagy egyenesen nyithatatlan ablakok mellett jóval kisebb a kicserélődő levegő mennyisége, így fokozott veszélyt jelentenek a természetes szellőzésnél egyébként "felhíguló" kemikáliák is, amelyek a különböző burkolatokból, szőnyegekből, festékekből, lakkokból párolognak ki. Mindemellett a rosszul megtervezett, árnyékolatlan nagy üvegfelületek kellemetlen érzetet okoznak még akkor is, ha a légkondicionáló berendezés állandó léghőmérsékletet tart fenn, mert az emberi hőérzetet a környezetből érkező hősugárzás intenzitása is befolyásolja, és egy tűző napnak kitett üvegfelület valósággal kemenceként ontja magából a meleget.
Ember és természet
Az építészet modernnek nevezett korszakában racionális, "tudományos" elvek mentén igyekeztek a funkcionális igényeknek megfelelő épületeket tervezni. Sajnos csak most, utólag látjuk igazán, mennyire szűken értelmezték ezeket az emberi igényeket. Ma már valamennyien érezzük, hogy a jó közérzet és a környezettel való összhang igénye sokkal komplexebb követelményeket támaszt az épületeinkkel szemben: azokkal a terekkel szemben, ahol életünk jelentős részét eltöltjük.
Az emberi szervezet a természet része, és kifinomult érzékenységgel reagál környezete minden rezdülésére: a napsugárzás teljes spektrumára, a hősugárzásokra, a hanghullámokra, a levegő minőségére, az elektromágneses sugárzásokra és mezőkre, és még sorolhatnánk. Épített környezetünk tervezésekor ezek összességét figyelembe kell vennünk, hogy jól használható, egészséges, nem pedig "betegítő"terekben tölthessük életünket. Szerencsére az építésbiológia ma már az egészséges épületnek sok kritériumát figyelembe veszi.
Milyen építőanyagot válasszunk?
A mai épületekben nagyon sokféle építőanyag található, ezek egyre jelentősebb része ráadásul szintetikus alapú. Ez nem jelenti azt, hogy mindegyikük veszélyes lenne a szervezetünkre, de nem árt elővigyázatosan eljárni. A fal- és padlófestékek, a tapéták, a parkettalakkok és -olajok, a műgyantapadlók, a viaszok, a lazúrok kiválasztásába nekünk - felhasználóknak, bérlőknek, lakóknak - is beleszólásunk lehet.. Nem kell vegyésznek lenni a döntéshez, csak egy kicsit odafigyelni, és nem bedőlni az első ajánlatnak. Mielőtt megvennénk a legolcsóbb festéket, tájékozódjunk!
- Nézzük meg az anyag leírását: milyen összetevőket tartalmaz? A legjobbak a vízalapú, alacsony illékonyanyag-tartalmú (0,5 g/l-nél kisebb koncentrációjú) festékek, pácok. Egyes festékekben ugyanakkor előfordulnak egészségre ártalmas összetevők is: ilyenek a kőolajszármazékok, az ólom (régebbi festékekben gyakori), a kadmium, a formaldehid, a halogénezett oldószerek és a higanyvegyületek. A természetes festékek és fedőanyagok alapanyagai között ezzel szemben többek között növényi olajok és színezékek, kréta vagy méhviasz szerepel.
- Milyen tulajdonságokat garantál a gyártó?
- Jó tudni, hogy ma már léteznek kifejezetten gyerekszobába ajánlott, allergénmentes anyagokból összeállított festékek.
- Olyan festékek is kaphatóak, amelyek felülete sima vízzel tisztítható.
- Fürdőszobába teljesen vízzáró és higiénikus, penészedésmentes felületet biztosító bevonatok ajánlottak.
- Egészségügyi intézményekbe penész- és algarezisztens festékek javasoltak.
- Ha környezet- és egészségtudatosan akarunk élni, válasszunk környezetbarát és nem toxikus parkettalakkokat!